Cila, 70 éves társkereső Zalaegerszeg

Hetvenéves nyugdíjas, özvegy férfi vagyok. Rendezett körülmények között egyedül élek, mindhárom gyermekem házas, külön élnek. Ismerkednék korban hozzám illő hölggyel.

Örökségeink

Szenvtelen utazó, fémtestű mutató, jár
A fogantatás, mámoros pillanatától időm.
Kísér utamon, hol végig, szemben a széllel
Kisfiúként, hordozom én is nehéz örököm.

Százéves tölgyek, roppanva törtek, inalt a gaz,
Árulni mentek, kik a testéből ettek, s jött az orosz.
Hőseink testét, csak árokba temették, névtelenül
Élnek emlékeinkben ma is szentként, testvéreink.

Ötvenhat őszét, vörös lánctalpak letörték, de
Eszméit, szellemét, mint lángot, őrizték sokan.
Örökük most már, a mi fiaink hordják, szemben
A széllel, telve reménnyel vágnak utat.
Zeg, 2007-05-15

Kedvesem

Arcod a fénylő napom,
Melegít, éltető sugara táplál
Szád a szomjoltó patak,
Szenvedéllyel töltött kaptár

Ölelő karjaid, árkában
Mélyül az álom, önfeledten
S látom kalászkoronád,
Őszülő szál, csillan a fényben

Szemedből visszaköszönnek
Szerelmed zálogai, s az unokák
Szereteted árad határtalanul,
Körülölelni siet, a mindenséget

Homlokon, simulnak a gondok
Akár lázas éjek ráncai, párnánkon
Elaludtál közben, míg meséltem
Szusszanj, pihenj, ne rezzenj, ne félj!

Ne rebegtesd felhőszárnyaid,
Maradj, messze a hajnal, közel az ég
Jöjj hozzám megint, holnap
Újraálmodlak téged, nekünk…
Kedvesem.