Hatvannyolc éves nyugdíjas, özvegy férfi vagyok. Rendezett körülmények között egyedül élek, mindhárom gyermekem házas, külön élnek. Ismerkednék korban hozzám illő hölggyel. Sebeink Októberben újra felszakadnak, A már rég behegedt sebek Októberben újra, érezni kezdenek, A csontkeményre megkövült szívek Vérző sebeink égnek, újra fájnak, Igazságot kellene tennie, Isten fiának! Fekélyeink újra és újra kifakadnak, Lesz-e béke végre, az igaz Magyarnak? Vagy jő megint hosszú téli álom, Sebtakaró tavasz, a metszetlen fákon. Erre várunk? Hisz így megy évtizedek óta, Nálunk nem lehet, nem kell, nem szabad. Ugyanaz a nóta! Kussolj magyar tovább, Húzd az igát, dolgozz barom módra. De, Októberben a Sebeink, Mindig felszakadnak… Zeg, 2011-11-07