Attila58 éves
Soltvadkert
🎂 Nemrég volt a születésnapja
Még nem késő felköszönteni!
Kit keresek?
Attila még nem írta le, hogy milyen társat keres. Kérdezd meg!
Mottóm
Attila még nem írta le, hogy mi a mottója. Kérdezd meg!
Magamról
Attila még nem írt magáról. Többet szeretnél tudni róla? Kérdezd meg!
Adataim
Nem: FérfiÉletkor: 58 évesVáros: SoltvadkertCsillagjegy: SzűzKapcsolati státusz: Egyedülálló vagyokFéltékenység: NéhaRomantika: Vannak pillanataimHáziállat: Nincs és nem gond ha neked van
Külsőm
Magasság: 183 cmTestsúly: 72 kgTestalkat: VékonyHajszín: Barna hajSzemszín: Kék szem
Hátterem
Anyanyelv: Magyar anyanyelvVégzettség: SzakközépiskolaFoglalkozás: Alkalmazott
Családi helyzetem
Gyerek: Van gyerekemAkivel élek: Egyéb
Szokásaim
Dohányzás: Társasági dohányosAlkohol: Nem iszom alkoholtBuli: Néha barátokkalSport: Legalább heti egyszerUtazás: Néha
Kedvenceim
- Sportok:
- Forma 1, Kézilabda
- Filmek:
- Vegyes
Kedvenc szerelmes idézetem
Az idő tájt - holtszerelmesen is - gyanítani kezdtem: bár ez az életre szóló érzelem, a Rejtelmek Könyvében leírt igaz hevület, és valószínűleg kitart halálomig, az egyáltalán nem bizonyos, hogy mi ketten kitartunk egymás mellett, legfeljebb még néhány hónapig. Ugyanis ekkoriban érkeztünk el a válságponthoz. Még nem tudatosítottuk, de már sejtettük: rigolyáink azonosak velünk, nem csupán élet-társaink, és szerintünk semmi keresnivalónk egymás oldalán.— Vavyan Fable
Első pillanattól együtt éltek, mint az egysejtű ikrek az anyaméhben. Ehhez nem kellett "barátságot kötni", mint az egykorú fiatalok szokták, nevetséges és ünnepélyes szertartások között, fontoskodó szenvedélyességgel, ahogyan a vágy jelentkezik az emberek között, öntudatlan és torz formában, mikor először akarja egy másik ember testét és lelkét elvenni a világtól, hogy az övé legyen, csak az övé. Ennyi a szerelem és a barátság értelme. Barátságuk oly komor és szótlan volt, mint minden nagy érzés, mely az életre szól. S mint minden nagy érzésben, ebben is volt szemérem és bűntudat. Az ember nem vehet el büntetlenül egy embert a többiektől.— Márai Sándor
