Teréz
Pécs
🌷 Nemrég volt a névnapja
Még nem késő felköszönteni!
Kit keresek?
Teréz még nem írta le, hogy milyen társat keres. Kérdezd meg!
Mottóm
Teréz még nem írta le, hogy mi a mottója. Kérdezd meg!
Adataim
Nem: NőKíváncsi vagy hány éves?Város: PécsCsillagjegy: BikaKapcsolati státusz: Egyedülálló vagyokFéltékenység: Megbízom a partnerembenRomantika: Vannak pillanataimHáziállat: Nincs és nem gond ha neked van
Külsőm
Magasság: 166 cmTestsúly: 68 kgTestalkat: ÁtlagosHajszín: Barna hajSzemszín: Barna szem
Hátterem
Anyanyelv: Magyar anyanyelvVégzettség: SzakközépiskolaFoglalkozás: Nyugdíjas
Családi helyzetem
Gyerek: Van gyerekemAkivel élek: Egyéb
Szokásaim
Dohányzás: Nem dohányzomAlkohol: Nem szeretem a piásokatBuli: Néha barátokkalSport: Nem az én stílusomUtazás: Amikor tudok
Kedvenceim
- Sportok:
- Jégtánc /nézve/
- Zenék:
- Minden /néhány kivétellel/
- Filmek:
- Sok van
- Könyvek:
- Több is van
- TV sorozatok:
- A farm ahol élünk, de többis van leginkább a romantikusak.
- Helyek:
- Ahol jól érzem magam.
- Ételek:
- Halételek
Kedvenc szerelmes idézetem
Az ember ezer évet vár, képtelen moccanni is. Jégbe temetett test. Tökéletesen konzervált. Haj, bőr, körmök, ruha, ékszerek, minden érintetlen, minden a helyén. Nem halott, csak alszik. Csak néma. Azután megszólal egy hang - vajon ennyi is elég, hogy megolvassza ezt a jéghegyet? Hogy újból lélegezni kezdjünk, ismét kicsorduljon a könny, a nyál, áramlani kezdjen az erekben a vér? Színt varázsoljon az arcra, hajat fényesítsen, felforrósítsa a bőrt? A test felpezsdül, a kéz simogatásra, a száj csókra vágyik. És ehhez a csodához csupán azt az egy hangot kellett hallanunk. Az egyetlen lehetséges magyarázat, hogy az ember mindvégig szerelemes volt. Csak mozdulatlanul várt a jégtömb alatt.— Francesca Marciano
Tessék felébredni, olyan nincs, hogy jön a tökéletes. Olyan van, hogy kompromisszumkötés, meg összecsiszolódás. Kitartás és nem elengedés.— Oravecz Nóra
Míg az évek szépnek tűnnek,
s aranyszőke hajat dérrel
színezüstté nem csepülnek:
aki szeret, szeressétek,
úgy legyetek üdvözültek,
mert végül az alkalmak is
kopár gyászba feketülnek.— Luis de Góngora y Argote
