László60 évesNemrég onlinePrémium tag

Ugye nem komplikálom túl azzal a dolgokat ha csak annyit szeretnék az élettől, hogy valaki még várjon rám?
Várjon rám valahol, ahogyan én várok ő rá.
Merrefelé?
Nos, azt hiszem ez talán mindegy.
Lehet száz méterre a szomszéd utcában s lehet messzebb, sok kilométerre egy eldugott kis faluban is.
Nem számít.
Nem számít, mert még szeretnék az élettől annyit, hogy láthassam a nevetését, a csillogó mosolyt a szemében s érezhessem a nőt, a nagybetűs nőies nőt, hogy érezhessem a szerelmét s két karjának ölelését úgy mint egykoron ifjúként sok sok évvel korábban.
Ugye nem nagy kérés az élettől? Ugye nem az?
Mert kell lennie egy nőnek a nagyvilágban, kell lennie valahol!
Egy kedves, szép arcú, vékony testalkatú hölgy ismeretségét keresem.
Érzem a zsigereimben, hogy van, hogy létezik, csak valamilyen buta balszerencse miatt nem találom.
Ha látja valaki, ha találkozna vele önök közül valaki aki olvassa ezeket a sorokat, kérem szóljanak neki, említsék meg neki, hogy keresem őt!

Túl öreg vagyok ahhoz, hogy higgyek a szerelem első látásra intézményében.
De túl fiatal ahhoz, hogy lemondjak róla!

Milyen vagyok és miben vagyok különleges?
Erre nehéz válaszolni. Ha azt írnám szép és okos, akkor beképzeltnek tartanának.
Ha azt írnám, hogy átlagalatti vagy éppen átlagos és semmi de semmi különleges nincs bennem, akkor meg ostobának érezném magam.
De mondok én valamit! Váltsunk levelet! Egy pár szót, vagy éppen sokat s ha van kedve hozzá utána csüccsenjünk le egy csésze forrón gőzölgő kávé mellett egy még szép és napsütéses délután valahol ott és akkor ami elfogadható mindkettőnknek. Érezzük jól magunkat, mintha csak ezer éve ismernénk egymást. Dumcsizzunk jókedvűen s biztos vagyok abban, hogy az első randink végére sok mindent megtudunk egymásról.. :)