Zoltán64 éves

Zoltán még nem írta le, hogy milyen társat keres. Kérdezd meg!

Zoltán még nem írta le, hogy mi a mottója. Kérdezd meg!

Ráléptem a társkeresés rögös útjára. Abban a reményben, hogy hátha él még valahol egy hölgy akinek a régi dolgok a fontosak. Vágyam?

Szeretek sétálni és közben leülni egy padra és nézni az embereket. Kb. 5 hónappal ezelőttig ezt Hajdúszoboszlón tettem. Ez azért érdekes hely, mert aztán itt a társadalmi réteg minden formája és fajtája előfordul. Üldögélek a padon egyszer csak elmegy előttem egy Porsche bömbölő zenével. Nagyon nem keltette fel a figyelmem. Elsétált fagyival a kezében egy pár, akinek egyik tagja egy 50 körüli férfi, sok tetkóval és párja egy "pláza cica" mini szoknyában, majdnem kieső cicikkel. Tekintetem nem tudták elkerülni, de egy gyors végig nézésnél többet nem értek. A "pláza cicák" minden variációban sétáltak. Alacsonyabb, öreg, kövér, kopasz, stb férfiakkal. De ez legyen az ő dolguk nem nagy szám. Szóval lehetett jó kocsi, gazdagok, sétáló párok egy tekintést megértek. Majd egyszer a szemem elé került egy házaspár. Nem messze álltak meg tőlem. De egy valamiben különböztek a többi emberektől. Fogták egymás kezét, a szemük, tekintetük nevetett, majd megálltak egy spontánnak tűnő szájra puszi erejéig. Mi volt a különbség? Hogy nagyon öregek voltak! Leültek vagy két paddal arrébb tőlem. A bácsi remegő kezeivel egy kis kabátot tett a felesége alá, hogy a teljesen fém padon meg ne fázón az ő drága, féltett kincse. Az asszony ránézett, megsimogatta párja arcát és hozzábújt, aztán nézték a szökőkút fenséges játékát. Hosszú kapcsolatukban biztos volt jó és rossz is. De, ő náluk a szeretett mindent le tudott győzni. Ami meg is maradt öreg napjaikra. És most ott ültek kézenfogva, egymáshoz bújva, szinte sugárzott a boldogság róluk. Na! Ezért a látványért volt érdemes leülni!

És miért írtam én ezt ide le? MERT ERRE VÁGYOK ÉN IS! ENNEK A REMÉNYÉBEN VAGYOK ITT!