Ezt teszi velünk a szerelem: újra akarjuk teremteni a világot. Kiválasztani a szereplőket, a helyszínt, és a megfelelő cselekményt is. Itt ül veled szemben, akit szeretsz, te pedig minden tőled telhetőt megteszel, hogy ez sikerüljön. Megszűnik körülöttetek minden, és te elhiszed, hogy ez a valóság, és másmilyen nem is lehet. David Levithan
Ha úgy érezzük, megtaláltuk valakiben életünk értelmét, egyben csapdába is kerülünk: minden más aspektusa az életnek értelmetlenné válik. David Levithan
Az emberek magától értetődőnek veszik a szerelem örökkévalóságát, csakúgy, mint testi mivoltuk állandóságát. Nem ismerik fel, hogy a legklasszabb dolog a szerelemben annak folytonos jelenléte. Ha egyszer sikerült létrehoznod, hozzáad valamit az alapokhoz, amire támaszkodni tudsz az életben. De ha hiányolnod kell a személyes jelenlétet, nem támaszkodhatsz rá. David Levithan
Amikor szerelembe esünk, úgy érezzük, mintha a mögöttünk lévő évszázadok és generációk összefogtak volna az érdekünkben, hogy ez a találkozás itt és most létrejöjjön. Bármilyen furcsán hangozzék is, az ember a szívében, a csontjaiban hordozza a megérzést, hogy az univerzum és az idő minden egyes darabkája, az összes titkos nyíl mind erre a helyre irányított, ahová most végre megérkeztél, és ahol mindig is lenned kellett. David Levithan
A birtoklásvágy csupán egy másik formája a tartósság óhajának; a szerelem tehetetlen képződését szítja. Egyetlenegy élőlény sem a birtokunk, soha, még az sem, akit a legjobban szeretünk, és aki szívvel-lélekkel viszonozza szeretetünket. Albert Camus
A birtoklásvágy azért kielégíthetetlen, mert képes túlélni a szerelmet magát is. A szerelem ekkor meddővé akarja tenni a szeretett lényt. Az elárvult szerető meggyalázott szenvedése tán nem is abból fakad, hogy már nem szeretik, hanem abból, hogy tudja, a másiknak módjában áll szeretni, még szeretni fog. A tartósság és a birtoklás eszeveszett vágyától kínlódó ember a szeretett lény meddőségét vagy a halálát kívánja. Albert Camus
Minden könyvben van egy szerelmi történet, a szerelem kezdetének leírásával. És az összes leírásban van valami hasonlóság. Annyi, hogy a részletek elbeszélése már-már fölöslegesnek tűnik. De mindegyik titkokat rejt magában. Riikka Pulkkinen
Abban a világban, ahol mindenkinek csak egyetlen lelki társa lenne, valószínűleg nagyon magányosak lennénk. Reménykedjünk, hogy az a világ nem az, amelyben most élünk. Randall Munroe
- Hát nem jobb érzés, hogy szeret valaki? - De. Úgy érzem magam, mintha kitettek volna egy csupasz hegyre, a talaj sziklás ahhoz, hogy beáshatnám magam, összefüggő szikla, sehol egy kiszögellés vagy huppanó, aztán már nem is vagyok meztelen, hanem páncél véd. Ernest Hemingway
Akire a szerelem irányul, annak elegendő belepillantania a szerelmes szemébe, hogy igazi mivoltában lássa magát. A szerelmes pillantása... ugyanolyan pusztító, mint az istené... aki valóban szerelmes, ijesztővé válik. A szeretett lény elriad tőle, rettegve menekül - fél a szerelmestől. Megsejti benne a feltoluló semmit. José Ortega y Gasset
A szerelem egyhangú, makacs és iszonyúan nehézkes dolog. Hiszen ki hallgatná el, ha állandóan hajtogatnák akár a legszellemesebb mondást is előtte? Aki szeret, az viszont meg nem unja hallani újra és újra, számtalanszor, hogy kedvese is szereti őt. Azt ellenben, aki nem szeret, a ráirányuló szerelem kétségbe ejti, agyongyötri véget nem érő bánatával. José Ortega y Gasset
- Mondd, mi lesz azokkal, akik szeretik egymást? - Azt hiszem, az övék, amijük van, akármi legyen az, és szerencsésebbek, mint bárki más. Aztán egyikük egyszer s mindenkorra megkapja osztályrészéül az ürességet. Ernest Hemingway
Kierkegaard írja a görög istenekről, hogy unalmukban találták fel az embert, aztán mivel még mindig unatkoztak, feltalálták a szerelmet. Aztán ők is kipróbálták. De ehhez már fel kellett találniuk a nevetést is. Cserna-Szabó András
A szerelem belülről mámoros örvény, semmihez sem fogható repülés - de, valljuk be, kívülről szemlélve általában komikus, érthetetlen, nevetséges, sőt szánalmas látvány. Ezért szoktuk titokban, hátuk mögött megmosolyogni a szerelmeseket, és ezért lapozzuk át gyakran a regények szerelmes részeit, hiszen mindig ugyanaz: átszellemült séták kéz a kézben a botanikus kertben, izzadt tenyerek meleg őszi éjszakán, suta tapogatózás a filmszínház sötétjében, az első csók, mikor a nyálas nyelv áthatol a fogak védelmi vonalán, és megkeresi párját, az összegabalyodott testek nedves egymáshoz tapadása. Cserna-Szabó András
Szerettek már mások korábban. De ugyan mit tudtak ők rólam? Mit szerettek, amikor nem tudták, milyen zűrös vagyok valójában? Ha ez szerelem, akkor semmi ahhoz képest, amit én érzek irántad. Sylvia Day
