Társkereső Mátészalka

Szánalmat érzek, de csak azokat sajnálom Akiken azt láttam, úgy tesznek, ahogy elvárom Felelőtlen fiatalok, fejjel a falnak Én tanítottam mindig, legyen értelme a dalnak Reggelente felkelek, és látom sokan elvesztek Elhagyják magukat, csak tettetik, hogy ellesznek Küzdeni folyton, ez éltet, amíg lélegzem Elmondhassam később, értelme volt léteznem Féltenem kellett, amit elértem nagy nehezen Minden pillanatban a végzetemmel szemezem Megannyi fájdalom, megannyi küszködés Mindegyikből kijutott hidd el nekem nem kevés Elkenődtem olykor, de tudtam nem reménytelen A legerősebb várat magamnak felépítenem Törekednék mindig, de folyton leépítenek Az álmaim az egyetlenek mik az égbe felrepítenek