Társkereső Debrecen

AZ ESZMÉNYI, - VAGY SENKI!

Mivel Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz, és Őbenne a természetfeletti a természetes, van merszem csodaváró szívvel előszólítani, (70 évesen) az Eszményimet, - (vagy senkit, - mert sose adom fel), főleg miután ígéretem van a hosszú és beteljesedett életre!
Az én Mennyei Atyám, a nem-létezőket szólítja elő mint meglévőket, (alkalmas időben a megfelelő helyen), - így eredek én is a “Csoda-lényem” nyomába, aki a mindennapi végzet véglet-harcaiban, úgy zár majd össze velem, (EGYEK–KETTŐBEN!),
ahogyan a gyöngykagyló, két imára kulcsolt héja öleli kétségbeesetten,
(hézag-, rés-, lék-, lég-, foghíj- és „pokol-huzattól” mentes),
óvó szorítással, önmegtagadó ösztön-egységben,
a páncél-lemezei közé rekedt LÉNYEGET, (Szerelem Gyümölcsöt, - Első- és Utolsó Egyedet),
ÖNMAGÁT,
a történelem-végi Apokalipszisben!
Nem közönséges közösségre keresem tehát, Sárának ezt a leányát, (akivel igazából együtt születtünk meg Isten gondolatában, már a világ alapjainak felvettetése előtt, - még ha eleddig különutasságra is kényszerültünk!
Olyan szintű egybeolvadás, egyberobbanás reményében, - olyan harmónia és összhang-összefonódásra keresem Őt, amilyen az Atya és a Fiú között működött öröktől fogva, vagy amilyen Krisztust és az Igaz Egyházat szerkeszti EGYBE mindmáig, s akivel (elvárásaim szerint), különteológizálás-mentesen és természetfelettien természetes módon tud majd működni az EGY AKARATON LÉTELÜNK IS - MINDEN TERÜLETEN!
(HOL VAN AZ AZ ASSZONY, AKIBEN MEGVAN MÉG A MENNYEI SZFÉRÁK VONZÁSÁNAK UGYANEZ A MAXIMALISTA TÜZE?)
Az én szívem szent hevülete ugyanis, azt láttatja velem, hogy Sárának ez az igazán átadott életű leánya, minden körülmények között, csakis a rászabott “kulcsot” fogja majd működtetni, nem pedig a ”gyeplő” után kapkod, - hogy szabotálja az isteni örök rendet!
Ő, - bölcs asszonyként, kizárólag “olvassa” az Igét és nem “értelmezi”, elméje megújulásából fakadóan pedig, immár nincsenek olyan kicsavart igényei, hogy a férje, (az ő “feje”) először bizonyítson, hajoljon meg előtte, hódoljon be neki, sőt “haljon” is meg érte, amiképpen Krisztus is az Egyházért, s majd csak utána veti magát alá neki, mint Isten által kirendelt tekintélynek!
Eféz5:22
"Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak …”!
A feleségnek tehát, alá kell vetnie magát a férjének, mint “felügyelőjének” - az ősasszony hírhedt “kisiklása” óta!
Ezért kezdi Pál is és Péter is, mindig a feleség kötelezettségeivel az intelmeit, - mivel, ha az asszony nem tölti be a saját feladatkörét, szinte lehetetlen hogy a férfi eleget tudjon tenni a magáéinak!
S hogy teljesen letisztulhasson a kép, vetítsük rá ezt az eszmefuttatást az Atya és a Fiú kapcsolati indulatiságára, a mennyei alapelvek fényében:
“aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Mát23:12)
Milyen sorsra jutott volna pld maga az Úr Jézus is, ha fonák módon lépve fel, először a mindenek felett álló Nevet követeli, - hogy majd csak utána üresítse ki magát és vegyen fel szolgai formát?! (Fil2:5-11)

"Uram, add, hogy aki valaha hitvesem lesz,
szelíden, édesen simuljon a szívemhez,
és úgy aludjon el, hogy fogja a kezem;
s két melle közt csüngjön, nyakán egy pici érem,
egy ezüst láncocskán, ártatlanul-fehéren;
a húsa szunnyadjon, langyosan és puhán,
mint szilva a szelíd, nyár végi délután;
legyen szívében csend és szűzi tisztaság,
hogy néma mosollyal, halkan karoljam át;
erős legyen, bátor, őrizze lelkemet,
lebegjen, mint a méh alvó virág felett;
s ha egyszer meghalok, és a szemem lezárja,
ne mondjon más imát, csak némán nézze szám,
kulcsolja a kezét halotti nyoszolyámra,
s egy elfúló jajjal boruljon csendben rám".

(Francis Jammes: - Ima az egyszerű asszonyért! - Kosztolányi ford. )