Nagy László szerelmes idézetek

Létem, ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
A Szerelmet a túlsó partra! Nagy László
A földi szerelmet ne vesd meg,
ne vidd a semmibe a tested. Nagy László
Ez a világ ellobban
Ölelj engem mégjobban
Hajamtól a sarkamig
Hajnalig, de hajnalig
Nem hajnalig, örökig
Szakadatlan örömig. Nagy László
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig. Nagy László
Én lélegzek benned,
élsz bennem, te bátor,
vagyunk mi egymásnak
fölvirágzott sátor. (...)
Szerelem, arannyal
befújt hársfa-teknő,
rengess minket, födj be
tüzes bárányfelhő! Nagy László
Ősszel édesült szerelem,
mint a bor, télre kiforr,
lélekben erős ragyogás,
mint a pohárban a bor. Nagy László
Lángokat lehelsz a télbe,
selyemben kiállsz a szélbe,
havas melled ormosodik,
szemem érte kormosodik.
Becsületed romló pénz lett,
s gyönyörű vagy, mint az ének. Nagy László