Társkereső Győr

Lépésről lépésre, célról célra.

Nem könnyű magamról írni, mert az ember ennyi év után már nem címkékben gondolkodik. Nem csak anya, nem csak nagymama, nem csak nyugdíjas vagy dolgozó nő. Inkább valaki, aki megélt sok mindent, tanult hibákból, veszteségekből, örömökből, és ma már egészen más szemmel nézi az életet.

Egyedülálló nő vagyok, túl a fiatalkori nagy rohanásokon, de még messze attól, hogy leírjam magam. Szeretem a nyugodt reggeleket egy jó kávéval, a hosszú beszélgetéseket, amikor nem kell sietni sehova, és azt az érzést, amikor az ember valóban figyel a másikra. A mai világ néha túl hangos nekem, túl gyors és túl felszínes. Én még hiszek az őszinteségben, az emberi szó erejében és abban, hogy két ember között a tisztelet az egyik legfontosabb dolog.

Sokan azt gondolják, hogy egy bizonyos kor után már nem lehet új dolgokat kezdeni. Én ezt nem így látom. Talán épp ilyenkor tudjuk igazán, mire vágyunk, és mire nincs többé szükségünk. Nem keresek tökéletes embert, mert én sem vagyok az. Inkább valakit, aki mellett lehet nevetni, hallgatni, sétálni egyet este, vagy akár együtt bosszankodni az élet apróságain.

Szeretek olvasni, régi filmeket nézni, kertészkedni, főzni azoknak, akiket szeretek. Néha csak ülök a teraszon egy pohár borral és figyelem az estét. Már nem a nagy kalandokat keresem, hanem az igazi pillanatokat. Azokat, amik egyszerűek, mégis megmaradnak az emberben.

Az élet megtanított arra is, hogy az egyedüllét és a magány nem ugyanaz. Tudok egyedül lenni, de jó lenne újra tartozni valakihez lélekben is. Nem játszmázni akarok, nem bizonyítani semmit, csak normális emberi kapcsolatot találni ebben a furcsa világban.

Aki megismer, általában azt mondja rólam, hogy nyugodt, empatikus és nőies vagyok, bár van bennem egy kis makacsság is. Szeretek adni, törődni, figyelni a másikra, de ma már azt is tudom, hogy nekem is jár a figyelem és a megbecsülés.

Talán furcsa ezt leírni, de még mindig hiszek abban, hogy nincs késő új fejezetet kezdeni. Néha egyetlen jó beszélgetés is elég ahhoz, hogy az ember újra várja a holnapot.

Olyan társat keresek, aki őszinte, kedves és nyitott a valódi emberi kapcsolatokra. Számomra a személyiség sokkal fontosabb, mint a külső. A külső megfoghatja az ember tekintetét, de a jellem, az emberség, a humor és a szív az, ami hosszú távon igazán közel hoz két embert egymáshoz.

Azt szeretem a másikban, ha tud figyelni, ha lehet vele beszélgetni a hétköznapi dolgokról és az élet nagy kérdéseiről is. Fontos számomra a kölcsönös tisztelet, az empátia és az, hogy egymás mellett önmagunk lehessünk.

Nincs konkrét ideálom. Nem a tökéletest keresem, hanem azt az embert, akivel jól esik együtt lenni, akivel meg lehet osztani a csendet, az örömöket és a nehezebb napokat is. Hiszem, hogy egy kapcsolat alapja nem a hibátlanság, hanem az elfogadás, a bizalom és az egymás iránti figyelem.