Nem féltem többé, tőle s magamtól, megbékéltem a szeretéssel, amely oly elevenné tett, mint semmi más, elszabadultam a rabságból, ahová hajdan bezártam magam, s bár még nem tudtam, hová leszek ezután, mámorított a kitörés. Vavyan Fable
Szerettem. És ujjongtam, hogy szeretni tudok, szerethetek. Nincs más ezen kívül, ami ennyit adhat s mindent elvehet, ragyogás ez, nélküle színtelen voltam s lennék. Vavyan Fable
- Szeretlek. (...) - Ne hajigálózz rendhagyó igékkel. - Nem rendhagyó, és nem is hagy rendet. Mindent felborít. De aztán minden a helyére kerül, csak máshová. Szeretlek. Fenekestől felforgatta az életemet. Majdnem elpusztultam tőle való félelmemben. Azután csaknem abba haltam bele, hogy milyen gyönyörű. Szeretlek. Sosem hittem volna, hogy egyszerre élni kezdek, és íme, csoda történt velem. Szeretlek. Vavyan Fable
Alighogy elveszett szemem elől, fájdalmas hiányérzet lepett meg, próbáltam felidézni vonásait, hogy legalább ilyképpen magam mellett tartsam őt, ám képe pislákolt, nem vált meggyőzővé, s megint meglepett a felismerés, mennyire szeretem. Hirtelen megtaláltak a szavak, melyek már-már kifejezhették volna érzelmeimet, és a merszet sem nélkülöztem, hogy elmondjam. Utánaszámoltam, milyen régen öleltük egymást. Ezer év előtti együttlétünk ízei eláradtak bennem, s villamosszékerővel ráztak meg; e rengéstől egy megapolisz porrá omlott volna. Dühödten kikértem magamnak a szerelmi függést. Vavyan Fable
Még bizonyosra vett érzelmeink is mily bizonytalanok, annak felismerésétől, hogy ebben nem létezik elég, mert még a végtelennek érzett is fokozható, s noha tegnapelőtt hinni véltem, hogy szerelmesebb aligha lehetek, most itt állok rémülten, a tegnapinál is fájóbb szerelmesen, és azt is sejteni kezdtem, mi jöhet holnap s azután. Vavyan Fable
Az idő tájt - holtszerelmesen is - gyanítani kezdtem: bár ez az életre szóló érzelem, a Rejtelmek Könyvében leírt igaz hevület, és valószínűleg kitart halálomig, az egyáltalán nem bizonyos, hogy mi ketten kitartunk egymás mellett, legfeljebb még néhány hónapig. Ugyanis ekkoriban érkeztünk el a válságponthoz. Még nem tudatosítottuk, de már sejtettük: rigolyáink azonosak velünk, nem csupán élet-társaink, és szerintünk semmi keresnivalónk egymás oldalán. Vavyan Fable
Nem akarlak annyira szeretni, hogy tökéletessé váljak tőle! Nem akarok megszelídülni, felpuhulni, ellágyulni! Inkább vad maradok, parázs, dühödt, lobbanékony! Nem fogok aforizmákban megnyilatkozni, nem leszek választékos, csiszolt, kifinomult! Vavyan Fable
- Aki szerelmes, az nem lehet szabad? - Aki annyira szerelmes, mint én voltam beléd, az már gettófogoly. Ez zsákutca, vagy rosszabb: maga a negédes, émelyítő, gejl mennyország! Életem túlnyomó részét úgy éltem meg, mint monstre kirándulást a pokolba. Ám ebből halálosan nem következik, hogy a mennyekbe kívánkoznék. Sőt, egyenest taszulok az angyalos harmóniáktól. Vavyan Fable
A kapcsolatunk nem maradt a leírt módon sivár, hanem észveszejtő szerelemmé nőtt! Ha most tényleg itt a vége, akkor is multi-gazdaggá tett! Olyan érzéseket ismerhettem meg általa, melyek létezését a tündérmeséknek se hittem el! Ezt nem vehetjük vissza egymástól. Vavyan Fable
Másféle megrázkódtatást ajándékozott nekünk a szerelem. Kapcsolatunk kezdete óta elképesztő mélységeket és magasságokat jártunk-röpültünk be. Ezek minden hangulatát szerettem, és bármelyik mellett megállapodtam volna, ám ugyanolyan mámorosan szárnyaltam át a következő stációba, mikor annak ideje elérkezett. Vavyan Fable
Egy alkalommal inkább hősködésszerű, semmint bátor kísérletet tettem arra, hogy kibújjak érzelmeimből, levessem azokat, mint a kígyóbőrt. A kapcsolatunkat átlengő angyalos harmóniákra hivatkoztam, s bár szavaimat magam se hittem, őt alaposan megbántottam. És persze farokfelvágva siettem vissza hozzá, s vele a végtelen tengerbe, a szerelmébe, melyből vétettünk, és amely nélkül csupán vegetálnunk lehetséges. Vavyan Fable
Ha netán úgy tudnák, hogy eszméletlenül nehéz megtalálni az Érdemes Férfiút, halál rosszul tudják, mert nem ez a tripla valami! Hanem az a csavart hátraszaltó, hogy megőrizzük a szerelmet, annak feszültségét, lázát. Mert ha ez hiányzik, akkor minek oldalog mellettünk élethossziglan az a férjül fogadott pasas? Vavyan Fable
Halálosan szeretlek De nem akarhatod, hogy te légy az egész világom, mert az úgy nem lehet teljes! Hogy ne barátkozzak, ne vegyem észre másokban a szépet, jót, érdekeset. Ezennel szentül megígérem neked, hogy meghagylak téged szabadnak! Miközben persze árgus szemmel figyelem, megtartod-e hűségesküdet! Kérlek téged, te is hagyd meg szabadságomat, és én se szegem meg hűségeskümet. Vavyan Fable
Remélem tudjátok, milyen komoly dolog a házasság? Azt nem lehet elhirtelenkedni, mert azután jönnek a gyerekek, a gondok, a felelősség. Azt viszont már biztosan nem tudjátok, hogy a híreszteléssel ellentétben, a szerelem egyáltalán nem örök, hanem elmúlik. Bizony, elillan! (…) Huss, ennyi csupán! Vavyan Fable
