A szerelemben nincs vezérigazgató. Ez egy érzékeny tánc, finom mozgások, előre-hátra, néha föl, néha le, de elviseljük, mert amikor vége a napnak, nem akarunk egyedül maradni. És ha találunk valakit, egy társat, megalkuszunk, szeretjük benne, amit tudunk, a többi fölött meg szemet hunyunk. Mert a szerelem nem tökéletes, de a nagyon tökéletlen szerelem, az visz minket tovább, azt tesz boldoggá. És végső soron nem ez az élet értelme? A férfi fán terem c. film
Nincs annál rosszabb, mint vásárra vinni a lelked és a bőröd azzal, hogy szeretsz valakit. S ugyanakkor nincs annál jobb sem, és mondhatom, hogy megéri a kockázatot. Cinda Williams Chima
A szerelem egyfajta függőség, éppen olyan, mint cigarettázni vagy kokaint használni, csak ebben az esetben a jutalom nem a drog, hanem a másik személye. Attól azonban, hogy a másik elérhetetlen lesz, hogy a jutalom megszűnik, az agyi jutalmazórendszer még aktív marad, mi pedig továbbra is akarjuk, sóvárgunk utána, vágyunk rá. Sákovics Diana
A számos választási lehetőség felébreszti bennünk a rutinos fogyasztót, azt, aki hiába talál olyasvalakit, aki tetszik neki, nehezen engedi el a lehetőséget, hogy van még jobb, hogy tovább kell menni, hogy keresni kell az újabb és újabb lehetőségeket. Ez a viselkedés pedig gyakran attól foszt meg minket, hogy alaposabban megismerjük a másikat. Sákovics Diana
A lélektárs nem azt jelenti, hogy megismerkedtek, és aztán, mint a mesében, rózsaszín cukormázzal leöntve, boldogan éltek, míg meg nem haltok. A lélektársi kapcsolat gyakran nehéz szakaszokon megy keresztül. Ezekben az időkben lehetőség van a felemelkedésre is, meg az elbukásra is, kinek-kinek választása szerint. Ara Rauch
A szerelem, mint egy függőhíd, átível az évek szakadéka fölött. Minél nagyobb mélység fölött feszül, annál elementárisabb a boldogság. Galgóczi Erzsébet
A szerelem nem bírja el a lényeget, a szerelem csak a ködöt szereti: a szerelem éppen azért nem is megbízható vezér az éjszakában, a szerelem a bizonytalanság, a sejtelem, az északi fény imádója. Móricz Zsigmond
Megszeretünk, boldogok vagyunk, szakítunk, majd megint megszeretünk, és megint boldogok vagyunk, majd megint szakítunk. Ez ismétlődik egészen addig, amíg észre nem vesszük, hogy a létezés ilyen formája már fárasztóvá válik. Aztán tovább múlnak a hónapok, az évek, az évtizedek - valaki mellett vagy magányosan. Egy idő után nem is emlékszünk rá, milyen volt szeretni. Horváth Géza
