Szabolcs48 éves

Aki ha haragszik rám is mellém áll. Nem ragoznám túl, nem tudom hogyan foglaljam össze, normális.
Aki mindig itt van nekem, hogy ne keljen azon gondolkodnom hogy elhagy vagy ne jusson eszembe hogy elhagyom, mert ha ezek valakinek eszébe lyutnak akkor ott valami baj van. Legyen természet az hogy velem van, és érezzem hogy velem van. Mert én mellett3 állok.

Horváth Szabolcs

Oroszlán a ködben

Sűrű ködben egy hatalmas oroszlán, ez vagyok én
Félre nem áll, már nem fél, nem hátrál, csak ott sétál.
A szíve lágy, könnyen magadhoz húzod,
De fáj neki, ha eltaszítod
Ha egyszer megbántod, bemegy a ködbe, nem jön vissza,
Eltűnik számodra örökre.

Volt ki szerette, volt ki leköpte, volt ki nem vette észre
Hogy ott áll a hídon, s hív szíve. Barátságra, szeretetre
Volt, aki nem nézte, hogy a barátság nem vehető bérbe
Sajátot kell adni cserébe, és nem kérjük, nincs kérésre!
Azon kevés mi megmaradt, őket nem fűti néma indulat
Nem ítélnek, csak szeretnek, s becsülik mi megmaradt

Hogy mi lettem nem tudom egy, le nem fogott akkord
A félrerakott gitáron
Közömbössé váltam, mint az alkalom, eltört lámpa
Egy kihalt udvaron
Így volt ez mindig, csak ekkor venni észre
Mintha, a melletted állók, nem néznének körbe
Pedig előttük állsz, de ők nem vesznek észre
Ott sem voltál soha, s mentél tönkre!

Elhagytam mindent, amit szerettem, csak a bűneim jöttek velem
De mindenkinek vannak, és nem vagyok rosszabb azt hiszem.
Álmaim maradtak, darabokban hagytam ott őket
S bűntudat gyötörte beteg, sebes lelkemet
Ott várnak az álmok ahonnan jöttem
És nem jelent semmit, hogy merre mentem..

szabiplatinum